Régen írtam ide, s gödröt hagytam az időben,
A térben, a semmiben heverésztem
Ajtókon néztem be, s jöttem ki, fütyörészve,
Mímelve, hogy nem értettem, amit láttam.
de most kiroppantom a gerincem
kiegyengetem a csontjaimat
tekerek a nyakamon
és izmaimba hagyon áramlani a vért
bizsereg
Aztán lyukas fillért se érő verset írok önmagáért,
majd egy rozsdás szöggel a pusztába verem,
ahol madár se jár, barom se száll
s ahol buckázva gurul ördög kórón a félelem.
Mennyi holtat hagytam magam mögött:
barna, hullám hajú kedvesét öleli féltőn az egy,
ki velem szembe vérre megy
de tudná szegény lány, hogy a gyűlöletben
jobban szeret kedvese engem
mint őt.
Többet álmodik a engem bosszúról, mint az őt ölelésről.
Szánalmasan kicsavart életeket hagytam,
S nekem csak a kifacsart bűntudatban
bőgve reszketés marad, és a szánalom,
Hogy önmagamban, csak önmagam vagyok.
Most, hogy gerincem kiropogtattam,
s nyakam kicsavartam
és bizsergőn a vér újból kitöltött
Megyek hétköznapjaim vizén lebegni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése